Pécs

Weboldal

Pécs az ország délnyugati szélén, a horvát határ közelében található. Délebbi fele sík, míg az északi része a Mecsek hegység déli lankáira kúszik fel, és völgyeibe nyúlik be. Barátságos éghajlata, zegzugos utcácskái, a belváros bőven termő fügebokrai, a Mecsek-oldal gondozott kertjei, a megújuló Sétatér, a város nyáresti pezsgő társasági élete sajátos mediterrán hangulattal ajándékozzák meg városunkat. A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője. Az iparosodás a XIX. Század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Svábok, horvátok, szerbek, romák és magyarok ma is békében élnek egymással.Városunk 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, szándékunk szerint multikulturális jellegével közvetítő szerepet tud betölteni markánsan eltérő kulturális tradíciók: a balkáni térség és Nyugat-Európa országai között. Ez a megtisztelő cím újabb lehetőséget ad arra, hogy továbbra is fejlődő, sikeres város legyen Pécs, és még több hazai és külföldi vendéget vonzzon múzeumaival, gazdag művészeti életével, fesztiváljaival, alkotó művészeivel. Kétsgételen, a város fekvése, bárhonnét érkezünk, szinte lenyűgöző, úgy 80 évvel később gróf Hofmannsegg kényszerűségből tartózkodott a városban, de itt oly jól érezte magát, annyira megtetszett neki a táj, a romantikus hangulatot árasztó utcák, az ódon házak s a legfőképp a közvetlen, barátságos emberek, hogy szinte kedvetlenül távozott innen, sőt a jó benyomások arra késztették, hogy ittléte alatt magyarul is elkezdett tanulni. Pécs minden pontról barátságos, emberközeli város. A girbe-gurba utcákat járva önkéntelenül is azt vesszük észre, hogy egyáltalán nem tudunk elszakadni a természettől, még akkor sem, ha alig találunk fát, növényzetet. A parkok száma is minimális, ami érthető is. A szűk területen erre kevés lehetőség volt. Mégis, bármerre járunk a belvárosban, mindig feltűnik valami az élő természetből. Az utcavégeken minduntalan előbukkan a Mecsek egy darabja, a Misina, a Kálvária domb, a Makárhegy, a Havihegy, vagy a távoli Jakabhegy. A pécsi ember, ha a természetbe kívánkozik, kitekint az utcavégeken, vagy kilép a házak közül s máris ott találja magát a zöldben, alig sétálva valamennyit, a hegyen.